Prológus

Prológus

10 évvel korábban…

- Apám! Apám! – visszhangzott a palota folyosója a boldog léptektől. A tíz éves Faith hófehér ruhában suhant végig a tágas térben, hosszú szőke haja mögötte lengett. A ruháját kissé megemelve futott le a lépcsőn, majd az őröket félreállítva a nagy ajtón rohant ki, hogy apját üdvözölje. Edmund király felkapta a fejét a kis látogatójára, akit már hónapok óta nem látott. Gyönyörű lánya mindig az ő Lydia-jára emlékeztette. Szegény felesége belehalt a szülésbe. Faithnek szerencséje volt, őt még időben meg tudták menteni. A király lepattant hűséges sárkányáról és gyermekét karjaiba zárta. A megható jelenet közepette Odessosban, pillanatnyi másodpercek alatt, minden a feje tetejére állt.

- Tűz van! Lángban van az egész város! – kiáltotta valaki a toronyból.

- Azonnal vigyétek biztonságba a lányomat! – jelentette ki Edmund és nagy lendülettel visszamászott a szárnyas lényre. Hatalmas sebességgel száguldott az addigra már lángtengerek felé. Nem tudott hinni a szemének. Parancsot adott szállítójának, hogy azonnal tegye le. Az állat meg is tette. A király hitetlenkedve nézett körül. Lángoló házak, minden csupa vér, a levegőben pedig égett hús szaga érződött. A népé-é. Csak egyetlen magyarázata volt ennek a hatalmas kárnak. – Sárkányok – mondta ki immár gúnnyal és gyűlölettel telve az eddig tisztelt faj nevét.

- Edmund! – zengett végig egy hatalmas üvöltés. – Hol bujkálsz? Add vissza a kristályt!

- Alun!

- Hát itt vagy – vicsorgott az előtte álló emberre a sárkányok királya. – Hová rejtetted? Hol van?

- Fogalmam nincs, hogy miről beszélsz.

- Ne add nekem itt az ártatlant. Csak te tudtál a kristály létezéséről és pontosan tudod milyen következmények lesznek, ha rossz kezekbe kerül. Vagy most azonnal visszaadod, vagy háborút indítok ellened. Nem lesz több béke – villantotta meg gyönyörű, éles fogsorát.

- Nem loptam el a drágalátos követeket. Talán rossz a memóriád és még valaki tudott róla.

- Hogy mersz sértegetni te hitvány ember? – emelkedett fel Alun, szárnyát pedig félelmetesen kitárta. – Kapsz egy utolsó lehetőséget, hogy átadd a követ.

- Már megmondtam. Nem én voltam.

- Rendben van. Te akartad – fújta ki a levegőt az orrán keresztül. – Ezennel  Edmund Ordway, Odessos uralkodója. Az ellenségem vagy…