1.fejezet

Napjainkban

Túl a tengeren, létezik egy sziget melyet Odessosnak neveztek el. A földdarabon két faj élt békében éveken át, míg egy napon a sárkányok értékes kristálya elveszett. Alun, a sárkányok királya hirtelen haragra gerjedt és az eddig barátjának hitt Edmund királyt hibáztatta a kő eltűnése miatt. A két király között háború tört ki, ami még a mai napig nem csillapodott. Ahogy teltek az évek, a kis Faith is nővé cseperedett. Immáron húsz esztendős volt és készen volt átvenni apjától a trónt. Vagyis a lelke mélyén nem igazán szerette volna ezt a pozíciót betölteni, de annyira vágyott már a békére, hogy elhatározta mégis apja nyomdokaiba lép. Az uralkodói lét nem volt egyszerű, rengeteg dolgot kellett megtanulnia minden egyes órát más tanár tanított. Faith ki nem állhatta Mr. Robinsont, aki bevezette őt az etikett rejtelmeibe. Minden második nap találkozott vele és nem mondhatni, hogy ilyenkor repdesett az örömtől. Azonban volt egy nap, amikor nem kellett hercegnőként viselkednie, nem voltak órák, szigorú szabályok és morgós, ideges arcok. Csak ő volt és a barátnője Melinda, akivel már vagy öt éve ismerték egymást. A bátyja, Edward ajánlotta be őt a királynál, hogy hagy lehessen Faith személyes testőre. Linda nagyon jól bánt a karddal így nem is volt gond, ha esetleg egy sárkányba botlottak volna. De természetesen erre még sohasem került sor.

- Milyen volt a tegnapi napod Lord Égnekállahajam Robinsonnal? – kérdezte Melinda csíntalan mosollyal.

- Ne is említsd – nevetett fel Faith. – Kis híján szívrohamot kapott, mert elkezdtem vele tegeződni.

- Ó, és mondott valami érdekfeszítőt? Vagy csak megint a szabállyal jött?

- „Mélyen tisztelt Faith kisasszony maga egyre kezelhetetlenebb! A társalgás szigorúan önöző formában történik!” – utánozta mélyebb hanglejtéssel és egy kis akcentussal, mire mindkettejükből kitört a nevetés.

- És megint elvörösödött az arca?

- De még mennyire – bólintott a hercegnő. – Még vörösebb volt a te hajadnál is.

- Kár, hogy nem láttam.

- Mit sajnálsz ennyire? – tűnt fel hirtelen a semmiből Edward. Melinda nagyot sóhajtott testvére láttán. Faith pedig megdermedt és zavarba jött látványától.

- Ne hallgatóz! Nem illendő a hölgyeket kihallgatni – tette keresztbe a karját Linda.

- Nocsak, azt hittem nem érdekel téged az etikett – mosolyodott el a váratlan vendég.

- Nem is! De ez egy alapszabály még nálam is.

- Hogy van ma felség? – lépett közelebb a megdermedt lányhoz és az arcát tanulmányozta.

- J-Jól, köszönöm kérdését. És ön?

- Én is jól vagyok, köszönöm.

- Na jóóó – húzta el a mondatot Melinda. – Azt hiszem, én most kettesben hagylak titeket.

- Hogyan? Ne ,kérlek várj! – kiáltott még utána Faith, de addigra már nyoma se volt barátnőjének.

- Szóval, két nap múlva lesz a bál, igaz? Megtalálta már a megfelelő partnerét?

- Ó Istenem! A bál. Teljesen kiment a fejemből – rázta meg a fejét idegesen.

- Gondolom mostanában a sok tanulás miatt van így elhavazva – húzta félmosolyra a száját, amitől Faith az egekben járt. Régóta tetszett neki Edward, de sose mert közeledni hozzá. A lelke mélyén reménykedett benne, hogy egyszer a férfi bevallja neki érzéseit.

- Igen, meglehet.

- Nos, én…

- Edward! Gyere már, már mindenütt kerestelek. A király hivatott téged – szólt közbe Alexander egy kis dühvel a hangjában. Alex és Edward kölyök koruk óta elválaszthatatlanok. Szinte testvérként szeretik egymást.

- Megyek már! – kiáltott oda neki. – Elnézését kérem, de mennem kell. Szólok a fán leskelődő húgomnak, hogy visszatérhet önhöz – hajolt meg mélységesen, majd barátja felé vette az irányt és intett egyet Melindának, hogy ideje visszamennie Faith-hez.

-  Na? – tette fel a kérdést futás közben a vörös hajú lány. – Felkért, hogy legyél a partnere a bálon?

- Sajnos, nem.

- Mi? Ajj, az-az ütődött Alexander! Mindig rosszkor jön. Tudtam, hogy le kellett volna rohannom és megkötözni.

- Ugyan!  Nem az ő hibája. Meg lehetséges, hogy nem is akart elhívni. Igazából csak érdeklődött – tűnődött el Faith.

- Ezt te sem hiszed el! Meg aztán, én ismerem őt. Hiszen a bátyám.

- Remélem igazad van – mosolyodott el.