3.fejezet

Vízcseppek csöpögése visszhangzott a sötét és nyirkos barlang belsejében. Ha egy kívül álló benézett volna csak sötétséget látott volna , az orrát pedig megcsapta volna a töménytelen mennyiségű dögszag. Még a legbugyutább ember is azonnal visszafordult volna,ha ezeket a veszélyre figyelmeztető jeleket tapasztalja. De néha megesik,hogy egy bizonyos sárkány is elundorodik ettől a helytől. Bex, Alun lánya és egyetlen vérszerinti örököse az otthona "ajtajában" állt. Gyűlölte ezt a helyet. Valahogy úgy érezte,hogy ő sosem tartozott ide,de sajnos a származása megcáfolta ezt a feltételezését.

- Bex!- hallatszódott ki apja mély és félelmet keltő hangja. - Hol kószáltál már megint? Megmondtam, hogy a tudtom nélkül sehová sem mehetsz - lépett elő a sárkánykirály. Bexnek semmi kedve nem volt a veszekedéshez,ezért inkább csak mélyen az apja szemébe nézett és alázatosan bocsánatot kért,majd csendben besétált a barlangba. Ez az otthonának nevezett odú elég tágas volt és kisebb alagutak is nyíltak a belsejében,így mindenkinek volt saját lakrésze. A királyi családnak egy külön részleg volt fenntartva. Nem sokban különböztek az emberek rangfokozataiktól,de az tény volt,hogy a sárkányok sokkal jobban tisztelték és becsülték a nem nemesi származású,kevésbé ritka vérvonalú egyedeket. Az emberről nem mondható ez el igaz? Ők még a fattyúkat is megvetették,de tisztelet a kivételnek. Sárkánylányunk lassan ballagott be a lakrészére és leheveredett az egyik sziklára. Nagyot sóhajtott és a mennyezetet kezdte el pásztázni. Apja kemény arckifejezéssel figyelte egy darabig,majd megszólalt:

- Holnap megtartjuk a szertartást. Pihend ki magad - jelentette ki és könnyedséggel  kisétált a helyiségből. Bex egyáltalán nem várta a holnapot. Nagyon sokat tervezgette szökését,de azzal nem ment volna sokra. Az apja így is úgy is megtalálta volna bárhol is lett volna. De akkor sem akart Faas jegyese lenni. Sajnos nem volt jobb ötlete kihagyni ezt az egészet. Maximum ha öngyilkosságot követ el,de azzal ismét nem érne el semmit. Csak tovább tartana a háború,amiből már nagyon elege van.

- Nem tehetek mást - szólalt fel hangosan. - Hagy jöjjön a holnap.

. Ó a holnap! Hát nem ez lesz életed legcsodálatosabb napja? - szólalt meg Diin gúnyos vicsorral az arcán. Ki nem állhatta Bexet, mindig is próbált neki keresztbe tenni, valljuk be ezzel a házassággal most sikerült is neki. Diin volt az aki felhozta az ötletet a nagyúrnak és ő is vette rá. Nem volt nehéz dolga csak egy kis etye-petye kellett hozzá. Diin és Alun kapcsolatáról mindenki tud, csak nem beszélnek róla, nehogy hamuként végezzék. A fajából fennmaradt utolsó jégsárkány egy király seggét nyaló szajha. Bár a látszatot szeretik fenntartani. Hogy mi az? Azt próbálják beadni a népnek,hogy ők csak apa-lánya érzelmeket létesítenek, Igen, ez pontosan annyira nagy hazugság, mint az, hogy Bex és Faas nem házasodnak össze.

- Neked biztosan.

- Hát igen, nekem lesz a legjobb.

- Tudod, nem értem mi hasznod származik belőle, hogy hozzámegyek ahhoz a szívtelen kősziklához - kapta fel a fejét Bex dühödten.

- Ó, drágám ez egyszerű. Aluntól megkapjátok az északi barlangot és ott fogtok családot alapítani. Egy szóval, elkotródsz az utamból.

- Apám sohasem hagyná, hogy ... - Bexnek elakadt a szava és ráébredt, hogy felesleges lenne ezt mondania. Az apja már nem a régi amióta ellopták a sárkánykövet. Senki nem érdekelte, mindenkit megölt aki csak ellenszegült neki és senkiben sem bízott. Azt a szajhát leszámítva.

- Aludj jól Bexi! Én nagyon jól fogok - vicsorodott el, majd mint egy árnyék, eltűnt.

- Menj a pokolba! - mormogta elszomorodva.

***

Hatalmas tűzvihar tombolt végig  a földeken. A levegőben égett hús szagát lehetett érezni. Bex a fellegekben  szárnyalt és a talajt szemlélte,mintha valakit keresne. Egészen furcsa borzongás futott végig a hátán. Valaki...valaki simogatja?! Hátrapillantott és egy gyönyörű hamvasszőke hajú, páncélba öltözött lány tekintetével találkozott. A sárkány meglepetten bámult rá, de a lány csak mosolygott és könnyek zúdultak le az arcán. A lény nem értette, hogy a gyönyörű teremtmény miért sír.  A lány elengedte a sárkány pikkelyeit, amiben kapaszkodni tudott, és egy kecses mozdulattal a mélybe vetette magát. Bex felordított és Faith után vetette magát. Faith! Faith!

***

- Faith! - kiáltott fel Bex az álmából. Szaporábban lélegzett és kellett neki egy kis idő, amíg összeszedi magát és rájön,hogy már a valóságban van. Nem értette mi volt ez az álom és, hogy mit jelenthet. Egyáltalán ki az a Faith? Meg kell tudnia. Felpattant és csendesen kilopózott a nyugodt éjszakába. Nem tudva merre megy, nem érti miért csak egy valamit tud. Meg kell találni a lányt.